"Gyuri mamijának" ajándéka leszek.....

Írta:Anikó és Gyuri  /Flóra és Beni gazdija/

Kedves Jövendőbeli Gazdáim!

Mielőtt nagyon lerohannálak benneteket, kezdeném az elején. Mikor egy hete nálunk voltatok, unokanővérem, Flóra mesélte, hogy hosszú egy hónap áll mögöttük, a tüzelése miatt, és ez idő alatt Te viselted Beni gondját. Beni rengeteget mesélt Flórának a Veletek töltött időről, hogy mennyit és milyen jót játszottatok, és milyen jók voltak azok az éjszakák mikor megnyugtató szuszogásotok hallgatása közben szenderült álomba. A sétákról is ódákat zengett, meg a finom ételekről nem is beszélve. Flóra mesélt valami csirkemellről is, de erre már nem emlékszem tisztán, mert hangosan korgó hasam elterelte a figyelmemet. Flóra mondta, hogy mióta Beni újra otthon van, nagyon hiányoztok egymásnak, nem értettem tisztán, valami olyat mondott, hogy ezt a kutyák megérzik, és nagy örömmel tölti el őket az, ha szomorú gazdájuknak mosolyt csalnak az arcukra, vagy éppen belenyaldoshatnak a nevetéstől nyitott szájukba... (De itt éppen elaludtam) Visszatérve Rátok.. Azt is hallottam, hogy sok figyelmet fordítottatok szőre ápolására is, mint mindenre amire nekünk szükségünk van. (Megint elbóbiskoltam...) És ekkora jött Kati mama -Neki köszönhetünk mindent-...aki kivett engem és a bátyámat, és akkor megláttalak TÉGED! Bevallom picit kómás voltam, annyit ettem, de nagyon jó illatod volt, és egyből tudtam, hogy Te voltál Flóra történeteinek főszereplője. Mióta kitettétek a mancsotokat csak Rátok gondolok, fel-felidézem Benivel a közös történeteiteket, és abban reménykedem, hogy egyszer én is leszek olyan szerencsés és olyan gazdihoz kerülik, mint amilyenek Ti vagytok! Álmom remélem nem alaptalan, hiszen valamit hallottam miközben szopiztam, hogy szeretnél engem?! Ugye igen? És ma reggel reggeli után, jött a nagy fotózás... utálom ha fényképeznek, de Katimama megfogta a pofimat hogy jól látszódjak. És ekkor tudtam meg a meglepetést, hogy a fotók Nektek készülnek! Úsztam a boldogságban, és a kedvetekért félretettem fényképezővel szembeni utálatomat. Elmondta, hogy már nem kell aggódnom a sorsom miatt hiszem van családom, és tudom hogy Ti is épp annyira várjátok december 24-ét mint én. Mert képzeljétek, mivel már 4 napja elkezdtünk enni, és nem akármit, száraz tápot eszünk, mi egyedül segítség nélkül, és még be sincs áztatva. Kati mama azt mondta, hogy ha rendesen eszünk, nem kell várnom januárig, hanem Veletek ünnepelhetem életem első karácsonyát! Délután már a Veletek való első találkozásunk ábrándozása közben aludtam el, miközben ígéretet tettem, miszerint örök hű társatok leszek, ha a főzés finom illatai a kezeden maradnak még kézmosás után is rám szémíthatsz, kakilni, pisilni pelenkára fogok...többnyire...ööö egy idő után..., nem rágom szét a (teljes) berendezést. Napi egy sétával megelégszem, és mindent elkövetek, hogy ezt Ti is élvezzétek!

Viszont a cigifüstöt nem nagyon szeretem, annak örülnék hogyha a lakásban csak ritkán rágnátok azt a rudat... most biztos azt hiszitek önző vagyok, de nem erről van szó, szeretném ha egészségesek lennétek Ti is, hisz nekem Ti vagytok a a családom.

Mivel karácsonykor 9 hetes leszek, az utolsó két oltásomat majd Tőletek kapom, és majd csak az utolsó oltás után egy héttel mehetünk le először barangolni az utcára. De már erről is gondoskodtam...ebben a meleg harisnyában biztos nem fogsz majd fázni. Itt találsz még egy hámot, meg egy pórázt, ehhez érdemes engem már a lakásban hozzászoktatni. Erre majd tehetsz egy bilétát, amin a nevem szerepel, olyan kíváncsi vagyok már rá, de bármi is legyen az, büszkén fogom viselni, hisz Tőletek kapom. Nagyon várom már hogy újra találkozzunk, és megismerjem apát is... biztos jó lesz majd rágni az ujjait...

Na megyek durmolok egyet, hogy jó erős legyek.

Addig is sok sok nyelves puszi Nektek!

 

A Ti hű társatok: ….................

 

 

                                                                                2.levél

 

 

Levél Lilitől Adri kiskutyájától

 

Szia mami!
Kedvet kaptam én is, hogy írjak egy levelet ne csak mindig a gazdiék. Előszöris szeretném megköszönni, hogy ilyen szerető családhoz adtál akik mindent megtesznek értem csak nekem jó legyen, bár amikor feszegetem a határaimat akkor azért kapok a popsimra egy picit meg mérgesen szoktak mondani néhány szót, hogy "Nem szabad!" meg "Buta!" és "Hova kell pisilnie a kutyának?" ilyenkor farkamat behúzom fülemet hátracsapom és szaladok amerre csak látok, mert tudom hogy nem kéne ilyet csinálnom ezekkel az aranyos emberekkel, de én is csak kutyából vagyok. Nagyon hiányzol anyuval meg a tesókkal együtt. Múltkor a gazdi iderakott ez elé a furcsa szerkezet elé, amibe kutyák voltak meg mindenféle színek és betűk... nagyon furcsa volt nekem..és valami olyasmit mondott hogy ott vannak a tesóim meg hogy mennyire gyönyörűek, és az egyik kutyának kék volt az egyik lába.. nagyon meglepődtem én aztán még nem láttam kék lábú kutyát meg nem is emlékeztem, hogy kicsikoromba valamelyikünknek is kék lett volna a lába, de láttam már hozzám hasonló kutyust rózsaszínben is[szegény.. mondta is nekem, hogy gyűlöli a rózsaszínt és nagyon viszket valami trutyitól a bundija amivel bekenték.. némelyik ember olyan gonosz :( ]. Aztán hallottam hogy olyanokat mondtak, hogy szegény kutyus meg a gazdi mondta anyának, hogy megműtötték.. Fogalmam sem volt arról mit jelent ez a szó amíg egy vasárnap este egy nagyon jó játékból baleset nem lett. A gazdi lába alá befutottam és ő meg pont akkor tette le azt a nagy mancsát és rálépett az enyémre. Iszonyatosan fájt, fetrengtem a földön a fájdalomtól rettenetes volt mami :(. Sokáig sírtam.. aztán valami olyasmit hallottam hogy "eltört" meg "ügyelet" az állatorvos szónál teljesen kiakadtam.. azt hittem megint olyan csúnya szurira visznek, de most még rosszabb volt. A gazdi nagyon sírt én próbáltam hősiesen helyt állni hogy lássa, hogy nincs semmi baj, nagyon sajnáltam (bár hozzáteszem hogy hősies helytállásom ellenére is nagyon-nagyon fájt a lábam). Betettek a kedvenc kis takarómba ami mindig a földön van.. ahogy mentünk le egy nagy dobozba a szabadba nagyon féltem, hogy mi lesz. Beültünk egy másik dobozba.. ez még brümmögött is. A gazdi nyugtatgatott, hogy nincsen semmi baj és mindjárt jól leszek de ha tudta volna milyen fájdalmam van... megnézett a doki és már megint azt a fránya műtét szót emlegették és a gazdi sírt.. nagyon sírt, meg azt mondta hogy miatta fáj a lábim. Nagyon megdicsért mert egy hangom sem volt a dokinál. Hazamentünk és a legkeservesebb estémet éltem át.. nemtudtam se aludni se állni és a hosszú szürke pálca amit beleszúrtak a hátamba annak a helye is fájt, viszont ez elmúlasztotta a nagy fájdalmamat. Egyszer majdnem beleestem a tálkámba láttam hogy a gazdi elaludt és megpróbáltam felugrani az  ágyára... viszont ő észrevette és lerakott. Nem ittam nem ettem semmit sem.. aztán másnap reggel elvittek egy másik dokihoz. Ott is ismét a műtét szót emlegették (jajj még mindig beleborzongok) és aztán a gazdi mondta hogy "Nem lesz semmi baj sietünk érted" és potyogtak a könnyei.. nagyon megijedtem, hogy most ugyan mi lesz fájós lábbal már nem is kellek nekik? De aztán egy hosszú szundítás után egy nagy bumszlival a lábamon ébredtem.. nagyon furcsa volt de hozzászoktam.. és aztán megérkezett a gazdi meg apa.. jaaj nagyon örültem nekik. Vettünk bogyókat és hazamentünk. Otthon anya és a tesó is körberajongtak én viszont nagyon álmos voltam.. kaptam egy kis ennit, innit aztán lefeküdtem aludni. De egész este visszaadtam a hamit amit kaptam.. nagyon rosszul voltam :(. Másnap a gazdi, anya és a tesó otthon voltak velem. Nagyon jól éreztem magam már aznap is. Aztán ahogy teltek a napok kaptam egy színes bumszlit én is (zöld színűt). Később pedig nem birtam már rajta járni mert leesett rólam így elvittek megint a dokihoz. Húú de iszonyatosan féltem.. bementünk és a doki kék szalagokat húzgált ki a lábamból ami nem mellesleg fájt is.. az utolsó 2 volt a legszörnyűbb.. de legalább a csúnya nagy bumszlit nem kaptam vissza a lábimra :D. Hazaértünk és rögtön neki láttam a mosakodásnak.. fúj de rosszízű piros valami jött le a lábamról... és nagyon megijedtem amikor megláttam, hogy szinte csupasz...remélem visszanő még a szép nagy bundim (a gazdi aztmondta, hogy nemsokára ugyanolyan bundás lesz az a lábam is.. hát remélem is..). Mostmár annyira jól vagyok, hogy egyfolytában csak futkorásznék.. mindig kéredzkedek az ablakba hogy szétnézhessek.. amióta megműtöttek még a fű színe sem a régi.. képzeld el csupa fehér! Nagyon szeretnék már lemenni és felfedezni, hogy mi az a fehér ott lennt. Reggel nekifutásból felugrottam a gazdihoz, mostanában ott alszok amióta megműtöttek, azóta nagyon dédelgetnek én meg ki is használom ezt :P. Hiába rak le a gazdi, én mindig visszaugrok, úgyhogy mostmár inkább otthagynak minthogy ugráljak. Annyira jó a gazdi meleg takarójába bebújni és érezni hogy ottvan mellettem. :) Anya mindig aztmondja, hogy olyan vagyok mint egy duracell nyuszi. Na hát ezt végképp nem értem hogy mit jelent de biztosan aranyosat. Jajj elfáradtam ebben a sok élménnyel teli mondandómban.. és még mennyi lenne.. azthiszem legközelebb átadom a gazdinak ezt, mert nagyon fáj most a kis mancsom.. megyek is aludni. Egy hatalmas nyálas puszikát küldök mindenkinek! 
(A gazdi küld mutiba egy képet a lábimról, hogy milyen volt :) )
 
Oldalmenü
Diavetítő
Szöveges mező